Száj- és körömfájás: Válaszok a miértekre

Mi a helyzet a vakcinázással, és miért ölik le inkább tömegével a nem fertőzött állatokat is? Előre bocsátjuk: a vírustagadással határos szkepticizmusnak, mint alább látni fogjuk, nincs alapja.

Magyarország mellett tombol a száj- és körömfájás Dél-Szlovákiában, már négy gócpontot azonosítottak a hatóságok. Az állam komoly erőforrásokat mozgósított a helyzet kezelésére, és Robert Fico kormányfő szavai szerint a járvány fenyegetést jelent a nemzeti érdekekre. Közben az interneten rengeteg kérdés fogalmazódik meg a kommentszekciókban: miért kell leölni a tünetmentes állatokat is, valós-e egyáltalán a veszély, amiről a politikusok beszélnek, miért nem alkalmazzák a vakcinázást és miért nem kezelik úgy a betegséget, ahogy legutóbbi, 50 évvel ezelőtti járványkor kezelték, tényleg terjedhet-e széllel? Utánanézett a korkep-sk a válaszoknak, és cikkükben bemutatják a legnagyobb száj- és körömfájásos járványok tanulságait és pusztítását is.

A cikkből kiderül:

• Mennyire fertőző a vírus, tényleg terjedhet-e a széllel?
• Meddig képes megmaradni a vírus ott, ahol egyszer megveti a lábát?
• Miért kell leölni az állatokat és miért nem használnak megelőzésre vakcinákat?
• Óriási károkat okozhat a járvány, és nem csak a gazdáknak, hanem mindenkinek!
• Előny vagy hátrány, a nagy, zártrendszerű, automatizált tenyésztőtelepek ittléte?
• Bemutatjuk a 2001-es brit, az 1997-es tajvani és a 2010-2011-es dél-koreai járvány tanulságait.

Sorban fogunk haladni, mert ahhoz, hogy világos legyen az állam által hozott intézkedések oka, tisztában kell lenni a vírus főbb sajátosságaival is. Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy ez nem egy COVID-típusú járvány, nem egy ismeretlen kórokozóról van szó. Egy állattartással egyidős betegségről van szó, amelynek súlyos hatásait és következményeit dokumentálták. Így a vírustagadással határos szkepticizmusnak, mint alább látni fogjuk, nincs alapja.

Sőt, épp az lenne a legfontosabb, hogy mindenki komolyan vegye ezt a fenyegetést, mert nem „csak” állatok tömegeinek életéről a gazdák megélhetéséről van szó, hanem munkahelyekről, az agrárium egészéről, amely nagyon durva következményekkel néz szembe, ha nem sikerült megoldani a helyzetet.

A vírus emberre nem jelent veszélyt, ember nagyon ritkán fertőződik meg, ha esetleg mégis, enyhe lefolyású tünetegyüttes tapasztalható.

A vírusról

A száj- és körömfájás kórokozója egy Aphthovirus nemzetségbe tartozó apró RNS-vírus. Jelenleg hét szerotípusát különböztetik meg, amelyek között nincs keresztvédettség. Minden típushoz külön vakcinára van szükség, amely az oltóanyagok előállítása és logisztikája szempontjából önmagában is hatalmas kihívást jelent. Ráadásul a vírus gyorsan mutálódik.

A vírus kizárólag hasított körmű állatfajokat betegít meg: házi szarvasmarhát, sertést, juhot, kecskét, valamint számos vadon élő patást (pl. bivalyt, vaddisznót, szarvasféléket). Ugyanakkor a ló, kutya vagy macska nem fogékony rá. A lappangási ideje 2-14 nap között mozog, de (mint azt később bemutatjuk) a valóságos vírusgyárként működő sertéseknél 18-24 óra is lehet az inkubációs idő.

A vírus rendkívül szívós: hosszú ideig túlél a környezetben. Hűvös és nedves körülmények között hetekig-hónapokig fertőzőképes maradhat.

Esettanulmányok szerint:

• szalmán vagy szénán akár 20 hétig,
• száraz trágyában nyáron nagyjából 14 napig,
• trágyalében télen 6 hónapig,
• vizeletben 39 napig,
• talajban pedig az évszaktól függően 3–28 napig életképes.
• Hűtött/fagyasztott húsban (csontvelőben, nyirokszövetben) szintén hónapokig fennmaradhat, sőt,
• egyes adatok szerint a vírus bizonyos pasztőrözési eljárásokat is túlélhet, különösen ha zsíros közegben (pl. nyers tejben) van jelen.

A vírus fertőzőképessége a 100%-ot közelíti, miközben viszonylag alacsony a halálozási arány, nagyjából 5 százalék. Már most kiemeljük, hogy nem a halálozási arány mértéke miatt nyúlnak a hatóságok drasztikus, állatok tömeges leölését jelentő intézkedésekhez. 

Problémát jelent, hogy azok az állatok, amelyek átvészelik a betegséget, gyakran hordozóvá válnak:

a gyógyulás után a garatjukban még hónapokig fennmaradhat a vírus, és tovább terjeszthetik a kórt tünetmentesen. A felépült kérődzők több mint fele hosszú távú vírushordozó lehet. 

Tényleg terjedhet a széllel?

A száj- és körömfájás (FMD) vírusa elképesztő tempóban képes terjedni. A kórokozó minden fertőzött állat váladékában nagy mennyiségben jelen van – nyálban, orrváladékban, tejben, a betegség okozta hólyagokban, ürülékben. A fertőződéshez már nagyon kis vírusmennyiség is elég és belégzés útján is fertőz. Az alábbi úton terjedhet szét a gazdaságokban: 

• Közvetlen állat–állat érintkezés, ha az egyikben legalább lappang a betegség. A tünetmentes, lappangó vírussal rendelkező állatok jelentik az egyik legnagyobb veszélyt. 
• Emberi közvetítés: az emberek mechanikus közvetítőkké válhatnak, a ruhájukkal, eszközeikkel, cipőjükkel, de akár kezükkel is átvihetik egyik telepről a másikra a betegséget. Ugyanez a helyzet a járművekkel, szerszámokkal, kamionokkal, konténerekkel. A 2001-es brit járvány idején például a fertőzés villámgyors országos terjedéséhez hozzájárult, hogy a mezőgazdasági járművek és piaci szállítások révén a vírus napok alatt távoli régiókba is eljutott és országos járvánnyá eszkalálódott. 
• Fertőzött tárgyak, takarmány és állati termékek: vírus hetekig életképes maradhat széna, szalma, takarmány, víz vagy trágyalé közegében. Ha egy gazdaságban fertőzés van, a környezet (ólak, karámok, trágyatárolók) erősen kontaminálódnak, és bármi, ami onnan kikerül (pl. trágyával szennyezett traktor, állatszállító teherautó, tejgyűjtő tartálykocsi) továbbhurcolhatja a kórt.
• Ugyancsak kritikus a takarmány: ha a takarmányba vagy konyhai hulladékba fertőzött nyers hús- vagy tejtermék kerül, és azt sertésekkel feletetik, a vírus átugorhat az állományra. Történelmi példa erre a 2001-es brit kitörés feltételezett forrása: feltehetően illegálisan importált fertőzött húst tartalmazó moslék etetése vezetett az első sertéstelepi esethez, majd innen indult tovább a járvány. Ez a körülmény megmagyarázza, hogy a szlovákiai járvány első napjaiban a csehek miért fordítottak vissza egy feldolgozott húsokat szállító kamiont a cseh-szlovák határon.

A levegő útján való terjedést sokan vitatják a mostani, szlovákiai esetben. Pedig valóban ez az egyik legvalószínűbb oka annak, hogy egyik telepről a másikra eljutott a vírus – esetünkben a Duna  magyarországi oldaláról a szlovákiai oldalára.

A fertőzött állatok – különösen a sertések – kilégzésükkel, köhögéssel hatalmas mennyiségű víruspartikulát juttatnak a levegőbe​.

A vírus pára és szél útján nagy távolságokat tehet meg: kedvező párás, szeles időben akár 10 km-re is eljuthat szárazföldön, sőt vízfelszín felett még messzebbre.

1981-ben Franciaországban történt, hogy Bretagne partjairól a szél 250 km-es távolságra, az Anglia déli partjain fekvő Wight-szigetig sodorta a vírust, új gócpontot hozva létre. Igaz, ilyen extrém távolságú légterjedés ritka, de a vírus alapesetben is képes 10 kilométert is megtenni a szél segítségével.

Ez a járvány egyáltalán nem vehető könnyelműen. Tajvanon 1997-ben két hónap alatt az egész országra kiterjedt a járvány, 3,85 millió sertést kellett likvidálniuk. Az Egyesült Királyságban hat millió állatot öltek le. Különösen a brit példa tanulságos:   

A sertések és nagy sertéstelepek valóságos vírusgyárként működnek. Ha egy sertéstelepen megjelenik a betegség, onnan robbanásszerűen tovább fertőzhet más telepeket a légáramlatokon keresztül​. Ha egy nagy sertéstelep megfertőződik, és elmarad az azonnali reakció a hatóságok részéről, annak brutális következményei vannak, amit a brit példa is bizonyít. 

Mi a helyzet a vakcinázással, és miért ölik le inkább az állatokat?

Ha a vírus felüti a fejét egy gazdaságban, ott azonnal kell cselekedni, és drasztikus intézkedéseket kell hozni. A vírus terjedése olyan intenzív, hogy szó szerint órák döntenek arról, hogy szétterjed-e egy régióban, vagy sem.   

Az 1967-es, ugyancsak brit járvány idején tapasztaltak miatt általánosan elfogadott megállapítás, hogy a leghatékonyabb módszer az állatok azonnali és haladéktalan leölése. Ez a szabály azóta sem változott.   

Tény azonban, hogy vannak vakcinák a száj- és körömfájás ellen, csakhogy alkalmazásuk a vírus gyors, nagy állatállományt érintő terjedése miatt nem egyszerű, és nem is elég célravezető.

Egyrészt, a sok altípus miatt több fajta vakcina kell egyszerre, ráadásul a vakcinázással szerzett védettség idővel csökken, miközben a vírus akár hetekig, hónapokig képes túlélni különböző helyeken.   

Mindennek tetejébe a a vakcinázott állatok is lehetnek tünetmentes hordozók, ha élő vírussal fertőződnek, így a vírus csendben keringhet egy oltott populációban is.

Lejjebb részletesen foglalkozunk vele, de a vakcinázás önmagában a járványkezelését ugyan részben segítheti, de a gazdasági károkat nem enyhíti. A nemzetközi kereskedelemben létezik a „vakcinázás nélkül mentes” státusz, ami aranyat ér. Ha egy járvány miatt az ország ezt a státuszt elveszti, akkor hosszú-hosszú időre elveszti exportpiacait is, amit a versenytársak betöltenek, és évekkel a járvány után már nagyon nehéz visszadolgoznia magát ugyanarra a piacra. 

Emiatt a kereskedelmi körülmény miatt Európa és Észak-Amerika legtöbb FMD-mentes országa nem rutinszerűen vakcináz, hanem „kiirtásos” (stamping out) stratégiát alkalmaz: vagyis kitörés esetén inkább azonnal levágják a fertőzött és kontakt állományokat kártalanítás mellett, hogy minél előbb visszaszerezzék a „mentes” státuszt.

Az ellenség valójában az idő. Meg lehetne próbálni a vírust egészségesen túlélő állatokkal ellenállóbb fajtákat kitenyészteni, vagy eleve megmenteni a tünetmentes állatokat, de ez rendkívül időigényes, miközben a gazdasági károk csak halmozódnak, ráadásul a vevők bizalma sem állna tőle helyre.

A vakcinázás inkább megelőző jelleggel, zsákutcás oltásként jön szóba a járvány megállítására (védőgyűrű oltása a góc körül), vagy endémiás területeken a betegség terjedésének csökkentésére.

Az állatok leölése sem egyszerű stratégia, ráadásul könnyen válik belőle politikai kérdés. A 2010-es dél-koreai kitörés során pl. 1,4 millió sertést földeltek el élve amiatt, hogy nem volt elég kapacitás a leölésre. Ez hatalmas felháborodást váltott ki a közvéleményben és állatvédő szervezetekben.  

Környezetvédelmi szempontból a tömeges égetés (ahogy 2001-ben Nagy-Britanniában a nyílt máglyákon elégetett állattetemek esete mutatta) súlyos légszennyezést és talajszennyezést okozhat, ami miatt ma már inkább az ellenőrzött égetőket vagy mélygödrös fertőtlenítő mészárkos eltemetést preferálják. Szlovákiában ez utóbbit fogják alkalmazni, egyelőre csak a nem fertőzött, de érintett állatok tetemének eltüntetésére.

Ha szétterjed, arra mindannyian ráfizetünk

Az állatok gyors leölésének taktikáját némileg igazolja az a körülmény, hogy a betegség az állatállomány igen nagy részénél maradandó problémákat okoz. Ám itt is az időtényező a fő ellenség: a beteg állatok tejtermelése jó időre kiesik, az állomány jelentős részében sosem áll vissza a normális szintre, ami a gazdaságnak lényegében mínuszt jelent a mérlegben. A beteg állatok nehezebben, vagy soha nem érik el a vágósúlyt. Az pedig, hogy esetleg fertőzött állatokból készült termékek kerüljenek a boltokba, valóságos marketing-rémálom. Nem beszélve arról, ha a szomszédos országok egymásnak esnek, egymást vádolva azzal, hogy nem sikerült feltartóztatniuk a járványt.

Mivel a vírus nagyon sokáig nagyon intenzíven fertőz, egyszerűen nem éri meg kockáztatni a fenti problémákat az állomány egy részének.

De milyen gazdasági károk keletkeznek?

Az első legdurvább következménye, ami szinte azonnali, az a tejhozam csökkenése.

A vírus nem pusztítja el közvetlenül az állatot, de a tőgyön lévő fájdalmas hólyagok, a láz és a takarmányfelvétel csökkenése miatt a tehenek teje jelentősen megcsappan. Akut fázisban a beteg állat gyakran napokig alig ad tejet, a fejlődő tőgygyulladás és a takarmánymegtagadás miatt.

Mindennek tetejébe, a betegség következményeként maradandó tőgygyulladás alakulhat ki. Felmérések szerint a betegség a fertőzött állomány körében 80 százalékos tejhozamcsökkenést okoz. Ez azt jelenti, hogy a fertőzött egyedek gyakorlatilag teljesen kiesnek a termelésből, semmilyen hasznot nem hoznak a gazdaságoknak. A levágás is csak időnyerés, mert hamarabb teszi lehetővé az állomány újjáépítését, de a kár attól még megmarad.   

Egyes szakelemzések szerint egy 50 tehenes telepen, ha mindent le kell vágni, több százezer liter tej kiesésével számolhatunk az újratelepítésig és az új fejőstehenek neveléséig.

A húshozam is nagyon durván megsínyli a betegséget. A hízóállatok (húsmarhák, vágósertések) esetében a betegség szintén jelentős visszavetést okoz a súlygyarapodásban. A száj- és körömfájásban szenvedő állat lefogy, fejlődése megtorpan​. Ennek oka egyrészt a láz és a katabolikus állapot, másrészt az, hogy a szájban lévő fájdalmas fekélyek miatt az állat nem eszik rendesen. Gyakran látni, hogy a száj- és körömfájásos szarvasmarha nyálzik, nem kérődzik, lefekszik és nem kel fel szívesen.

Már néhány betegségben töltött nap után érezhető a fogyás, a betegek testtömegük akár 10-20%-át is elveszíthetik a gyógyulásig, főként ha szekunder bakteriális fertőzések (pl. tüdőgyulladás, tőgygyulladás) is komplikálják a kórt.

A fiatal növendékek növekedése akár végleg visszamaradhat, így az adott korcsoportra jellemző vágósúlyt nem érik el időben. A húshasznú állatok piaci értékét tovább rontja, hogy a betegség miatt legyengült állat húsa rosszabb minőségű lehet.

Ezt a problémát is tágabb kontextusban érdemes kezelni. Egy nagy járvány esetében belföldön a nem exportálható húsmennyiség átmenetileg lenyomja az árakat. Ez tönkreteszi az ágazatot, a farmok becsődölnek, munkahelyek szűnnek meg, az egész infrastruktúra leépülhet. Később azonban, mikor a raktárak kiürülnek, húsbehozatalra szorul az ország, mert már nincs meg hústermelő kapacitás.

Az 1997-es tajvani járvány idején az exporttilalom miatt a belföldi húskínálat megnőtt, az árak a negyedükre estek vissza. A tenyésztők nagy része becsődölt.

Mi a helyzet a dán nagy farmjaival?

Szlovákiában a DAN Slovakia és kapcsolódó vállalkozásai hatalmas sertésfarmokat működtetnek. Egyelőre nincs hír arról, hogy ezekben is felütötte fejét a vírus. A kérdés az, hogy jó, vagy nem jó a jelenlegi helyzetben, hogy ezek itt vannak a veszélyeztetett zónában. A válasz nem lesz ínyünkre: ezek a sertéstelepek jól védhetőek, de ha egyszer bejut a fertőzés, akkor óriási vírusgyárrá válnak, amelyek más farmok megfertőződéséhez járulhatnak hozzá.

A leírások szerint a nagy, iparszerű telepek potenciálisan jobban védhetők egy járvánnyal szemben. Ezekben a létesítményekben általában szigorú  protokollok működnek: a telep zárt, kerítéssel védett, belépés csak fertőtlenítés után és védőruházatban, ezek az eljárások pedig az alkalmazottakra is vonatkoznak.

Idegen jármű nem hajthat be fertőtlenítés nélkül, a takarmányt, tejet csővezetéken vagy átvételi ponton keresztül veszik át/adják le. Az automatizáltság miatt kevesebb emberi kontaktus is van, így csökken a behurcolás esélye.

De.

Ha van egy emberi hiba, egy erős szél, ami zónából bejuttatja a vírust, az katasztrofális következményekkel jár.

Ha egy ilyen üzemben bekerül a vírus, a zsúfolt tartási körülmények miatt szinte minden állat megfertőződik rövid időn belül (a fogékony populáció 100%-a megbetegszik). Ráadásul az intenzíven tartott, magas produkcióra szelektált fajták általában fogékonyabbak és súlyosabban betegszenek meg, mint a hagyományos fajták.  

Így egy zárt nagyfarmon a vírus gát nélkül szaporodhat – a sertéstelepeken különösen, ahol a magas állománysűrűség és a zárt légterek miatt a fertőző aeroszol koncentrációja is nagy lesz.

Ezek a telepek afféle “víruserőműként” működhetnek (ahogy a brit főállatorvos fogalmazott: a sertések vírusgyárak), ontva magukból a kórokozót az állatok köhögése, kilégzése útján. A fertőzés aztán a széllel vagy a technológiai láncokon (pl. tejszállítás, takarmánybeszállítás) tovaterjedhet. Tehát egyetlen nagyüzemi góc messzire sugározhat fertőzést, nagyobb távolságban lévő más telepeket is veszélybe sodorva.

Most pedig nézzük a legnagyobb száj- és körömfájás járványokat. Brutális adatok jönnek.

Ezt nem szabad nem komolyan venni

Egyesült Királyság, 2001. Ez a modern idők egyik legnagyobb száj- és körömfájás-járványa. A válság februártól szeptemberig tartott, ez idő alatt több mint 6 millió szarvasmarhát és juhot öltek le a fertőzés megfékezése érdekében.

Országszerte mintegy 2000 gazdaságban regisztráltak eseteket, a legsúlyosabban Cumbria grófság érintett (893 kitörés). A járvány terjedésének megállítására az egész vidéki turizmust is korlátozták: bezárták a turisták elől a gyalogösvényeket, nem tartották meg a mezőgazdasági vásárokat, rendezvényeket, sőt a parlamenti választásokat is egy hónappal elhalasztották a krízis miatt.

A gazdasági károk óriásiak voltak. A közvetlen költségeket (állatok értéke, gazdák kártalanítása, fertőtlenítés) és a közvetett veszteségeket (kereskedelmi kiesés, turizmus visszaesése) összeadva a becslések szerint 8 milliárd font (kb. 10 milliárd USD) kár érte az országot.

Az agrárszektor veszteségeit nagyrészt fedezte a kormányzat kártérítés formájában, de így is a gazdák saját zsebből mintegy 355 millió fontot veszítettek, ami a 2001-es év farmjövedelmének 20%-a volt.

Ennél is nagyobb hatás érte a vidéki turizmust: a vendégéjszakák elmaradása, programok törlése miatt mintegy 2,7–3,2 milliárd font bevételkiesést szenvedtek el a turisták költéseiből élő vállalkozások.

Tajvan, 1997. Tajvan szigete évtizedekig mentes volt a száj- és körömfájástól, és a ’90-es évek közepére a világ második legnagyobb sertéshús-exportőrévé vált. 1997 márciusában azonban – feltehetően Kínából csempészett fertőzött malacok révén – bejutott a vírus.

A járvány gyors lefolyású katasztrófát okozott: két hónap alatt az egész országban szétterjedt, 25 ezer sertéstelepből több mint 6000-ben felütötte fejét, és a hatóságok végül 3,85 millió sertést öltek le a megfékezéséhez.

Ez a tajvani teljes sertésállomány jelentős hányada volt. A betegség megjelenése gyakorlatilag egy csapásra lenullázta Tajvan exportpiacait: Japán és más importőrök azonnal betiltották a tajvani sertéshús bevitelét. Ennek következtében összeomlott a sertéshús ára belföldön (a hazai piacon túlkínálat keletkezett), rengeteg sertéstartó és kapcsolódó vállalkozás ment tönkre.

A teljes gazdasági kárt 4,4 milliárd USD-re becsülték, Tajvan GDP-je pedig 0,4%-kal esett vissza az év végére a vártnál. A sertéságazat hosszú távon is átalakult: az éves vágósertés-kibocsátás 14,3 millióról 8 millió alá zuhant, az exportvolumen pedig a korábbi 40%-ról 0-ra esett, hiszen Tajvan két évtizedre kiszorult a nemzetközi piacokról.

Csak 2020-ban nyerte vissza a sziget hivatalosan az „FMD-mentes” státuszt vakcinázás nélkül, addig azonban a tajvani sertéshús nem versenyezhetett például a japán piacon.

Dél-Korea, 2010–2011. Dél-Koreában 2010 végén robbant ki súlyos FMD-járvány, amely gyorsan eszkalálódott. A góc egy sertéstelepen volt, de innen szétterjedt az ország több pontjára, így a hatóságok drákói lépésre szánták el magukat: országszerte az összes fogékony állatot beoltották, ugyanakkor a fertőzött területeken tömegesen vágták is az állatokat.

Összességében az egész sertésállomány 12%-át ki kellett irtani (közel 3,5 millió sertést), és mintegy 107 ezer szarvasmarhát is leöltek. A közvetlen gazdasági kár meghaladta az 3,6 milliárd dollárt.

A dél-koreai járvány érdekessége, hogy a kormány a kezdeti késlekedés után kombinálta a vakcinázást és a kényszervágást, mégis nehezen tudta megfékezni a vírust – végül csak 2011 közepére sikerült, de addigra az ország teljes hús- és tejexportja leállt, a belföldi árak megemelkedtek a kieső termelés miatt, és hatalmas állami költségvetési teher jelentkezett (kártalanítás, oltóanyag beszerzés, fertőtlenítés formájában).

Források:

• WOAH – World Organisation for Animal Health: Foot and Mouth Disease – általános betegségismertető​
• Merck Veterinary Manual: Foot-and-Mouth Disease in Animals – a vírus jellemzői, környezeti túlélése
• The Guardian (2021): Foot and mouth 20 years on… – a 2001-es brit járvány tanulságai, adatok
• Thompson et al. (2002): Rev Sci Tech – A 2001-es brit járvány gazdasági elemzése (GDP 0,2%-os csökkenés)
• USDA FAS (2020): Taiwan Eradicates FMD but Challenges Remain – az 1997-es tajvani kitörés hatásai (export 0, GDP -0,4%)
• Frontiers in Vet Sci (2024): Re-emergence of FMD in Korea – a 2010-es dél-koreai járvány és hatása (12% sertésállomány kiirtva, >$3,6 Mrd kár)
• Onono et al. (2013), James & Rushton (2002) – nemzetközi tanulmányok a FMD gazdasági hatásairól​

Körkép.sk

Fotó: depositphotos.com