Régi magyar szőlőfajták

A magyar szőlőtermesztés több évezredes múltja során számos helyi fajta alakult ki, amelyek a különböző borvidékek sajátos adottságaihoz alkalmazkodtak. Ezek a régi magyar szőlőfajták nemcsak a magyar borászati hagyományok alapjait képezik, hanem az európai borvilágban is elismertek voltak. Cikkünkben bemutatjuk a legfontosabb régi magyar szőlőfajtákat, azok történetét és jellemzőit.

A magyar szőlőtermesztés története

A Kárpát-medencében már a római időkben is folyt szőlőtermesztés, de a honfoglalás után a magyarok is magukkal hozták a saját szőlőművelési szokásaikat. A középkorban a magyar borok igen keresettek voltak Európa-szerte, különösen a tokaji, egri és soproni borvidékeken termelt borok. A filoxéravész a 19. század végén hatalmas pusztítást végzett a hagyományos magyar szőlőfajták között, de sokukat sikeresen megmentették és napjainkban is termesztik.

Jelentősebb régi magyar szőlőfajták

1. Furmint

A furmint a magyar borászat egyik legfontosabb fajtája, amely elsősorban Tokaj-Hegyalján terem. Ez a szőlő különösen alkalmas az édes borok, köztük a világhírű tokaji aszú elkészítésére, mivel jól bítja a nemesrothadást. A furmint emellett száraz borok készítésére is alkalmas, magas savtartalma miatt hosszú érlelési potenciállal bír.

2. Hárslevelű

A hárslevelű egy elegáns, illatos fehérszőlőfajta, amelyet főként Tokajban, de más borvidékeken is termesztenek. Illatában virágos, hársas jegyek fedezhetők fel, savai lágyabbak, mint a furminté, ezért gyakran házasítják vele a tokaji borokban.

3. Juhfark

A juhfark a somlói borvidék emblematikus fajtája. Nevét a hosszú, juhfarokra emlékeztető fürtformájáról kapta. Bora savas, minerális, és hosszú érlelést igényel, hogy teljes potenciáját kibontakoztathassa. A hagyomány szerint a juhfarkot a nászéjszaka bora ként is emlegették, mivel termékenységet elősegítő hatást tulajdonítottak neki.

4. Kéknyelű

A kéknyelű egy ritka, Balaton-felvidéken õshonos fajta, amely nevét kékes színű leveleiről kapta. A belőle készült borak magas savtartalommal rendelkeznek, frissességet és eleganciát kölcsönözve nekik.

5. Kadarka

A kadarka az egyik legjellemzőbb régi magyar kékszőlő fajta, amelyet főként a Szekszárdi és Egeri borvidékeken termesztenek. Ez a fajta adja az Egri Bikavér egyik alapját, sötét színű, fűszeres, gyümölcsös borokat ad.

6. Kékfrankos

A kékfrankos Magyarország egyik legelterjedtebb kékszőlőfajtája, amely főleg Sopronban, Szekszárdon és Egerben terem. Bora testes, savas, gazdag tanninokban és hosszan érlelhető.

A régi magyar szőlőfajták jelentősége napjainkban

Bár sok régi magyar szőlőfajta visszaszorult, az utóbbi években újra felfedezték õket. A borászok egyre inkább keresik az őshonos fajtákat, amelyek egyedi jellemzőikkel különleges borokat eredményeznek. Az ökológiai sokféleség megőrzése, valamint a fenntartható borászat is hozzájárul a régi magyar szőlőfajták újraélesztéséhez.

A magyar borok egyediségét a helyi fajták adják, és a jövőben is fontos szerepük lehet a magyar borpiac és a nemzetközi borvilág alakulásában. Az ősi magyar szőlőfajták továbbra is hozzájárulnak ahhoz, hogy Magyarország borai megőrizzék sajátos, utánozhatatlan karakterüket.

Fotók: depositphotos.com,  Wikipedia