Az eddigieknél jóval hatékonyabb és környezetbartát szúnyogirtó anyagot fejlesztettek ki

A szúnyoggyérítés kérdése egyre fontosabb téma hazánkban, és nemcsak az apró rovarok bosszantó csípései, hanem a megjelenő új, potenciálisan súlyos betegségeket terjesztő fajok miatt is.

A legismertebb irtási mód, amivel nyaranta találkozhatunk, az úgynevezett vegyszeres irtás.

Az ilyenkor használt szerek azonban nemcsak a vérszívókat, hanem sok más hasznos élőlényt, például a méheket is elpusztítják, komoly ökológiai kárt okozva. Éppen ezért fontos kutatások zajlanak az olyan szelektív biológiai ágensek kifejlesztésére, amelyek kizárólag a szúnyoglárvákat pusztítják el – ezeket a módszereket ismerhetjük úgy, hogy biológiai szúnyoggyérítés.

2024 nyarán a tartósan meleg vízhőmérséklet és fényszegény körülmények miatt megnőtt az algák mennyisége, különösen a Siófoki-medencében (ahol a tavalyinál magasabb alga mennyiséget csak 1994-ben mértek eddig). Ez kedvezett az árvaszúnyogoknak: lárváik nagy számban telepedtek meg az üledékben, így 2025 tavaszán (április-június)

az elmúlt 30 év egyik legnagyobb rajzására számíthatunk

– fogalmaznak friss jelentésükben a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (HUN-REN BLKI) kutatói.

A biológiai gyérítés nehézsége azonban, hogy ezeket a szereket egy jóval kisebb területre kell kijuttatni, és ezek az élőhelyek sokszor sűrű növényzettel borítottak, így komoly probléma, hogy az ide kiszórt szerek nem jutnak el a vízfelszínig, ahol a lárvák táplálkoznak, és ahol ki kéne fejteniük hatásukat.

Megoldásként ezeket a hatóanyagokat valamilyen granulátumra, például homokra, vagy műanyagra rögzítik, de ez a módszer is számos nehézségbe ütközik. A sokszor használt homokszemcsék, bár természetes anyagok, éles széleik károsíthatják a növényeket, ráadásul túl gyorsan süllyednek le az aljzatra, így az irtószer nem tud elég ideig dolgozni a felszínen.

A szintén gyakran használt műanyag hordozók ugyan kiküszöbölik ez utóbbi problémát, hiszen könnyű szemcseként sokáig lebegnek a felszínen , de a kémiai irtószerekhez hasonlóan környezetkárosítók.

A speciális fehérjékből készült jégpelletek is jó megoldást jelentenek, de gyors olvadásuk korlátozza a használatukat, különösen azokon a meleg klímájú területeken, ahol jellemzően nagy a szúnyog koncentráció.

Kótai László vezetésével a kutatást irányító HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont, együttműködésben az ELTE TTK Kémiai és a Fizikai és Csillagászati Intézet, valamint a Bay Zoltán Kutatóintézet kutatóival

most egy új, környezetbartát és egyben hatékony hordozó granulátum kifejlesztésén dolgoznak.

Módszerük kombinálja a gipsz, a cement és a karboximetil-cellulóz (ismertebb nevén tapétaragasztó) tulajdonságait, aminek eredményeként a szúnyogirtó szert egy lyukacsos adszorbensre lehet felvinni.

A víz felszínére szórt szemcsés készítmény részecskéiből aztán addig oldódik ki a szúnyoglárvákra ártalmas méreg, amíg azok lebegni képesek, ezután vízzel telítődve, természetes anyagként süllyednek az aljzatra.

A méreganyag pedig feladatát elvégezve ez idő alatt el is bomlik.

A kutatók szerint e módszer komoly jelentőséggel bír hazánk természetese vizeinek, kiemelten a turisztikai jelentőséggel is bíró Balaton, a Velencei- és a Fertő tó megóvása érdekében.

Forrás: HUN-REN kutatóintézet / hirado.hu